Az oszteoartrózisról

Oszteoartrózis (arthrosis), vagy más néven degeneratív ízületi elváltozás

Degeneratív ízületi (arthrosis) vagy gerinc (spondylosis) folyamat a kor előrehaladtával kisebb-nagyobb fokban, gyakorlatilag minden emberben kialakul. Mégsem tekinthető egyszerűen korral járó elváltozásnak. Fiatalkorban sem ritka. Gyakorisága és lokalizációja a porcszövet anyagcseréjével és mechanikus igénybevételével hozható összefüggésbe.

Etiológiájukat tekintve az arthrosisok két nagy csoportba oszthatók:

A primer generalizált arhtrosis (polyarthrosis) kialakulásának pontos okát nem ismerjük. A porcszövet anyagcseréjének konstitucionális, hormonális vagy egyéb eredetű zavara fedezhető fel.

Szekunder arthrosisok az előbbinél lényegesen gyakoribbak. Kialakulásukat praearthrosisos állapotnak köszönhetik. Ilyen praearthrosis lehet a congenitalis ízületi dysplasia (pl. csípőízületben), ami a porc normálistól eltérő megterhelését okozza. Gyulladásos, traumás eredetű ízületi elváltozások, asepticus necrosisok, neurogen arthropathiák, foglalkozási ártalmak és még egy sor másik állapot is szekunder arthrosis kialakulásához vezet. Az anyagcserezavar hatásának bizonyítéka az arcomegaliában és alcaptonuriában kialakuló súlyos degeneráció.

A degeneratív ízületi elváltozások röntgentünetei kórjelzők: az ízületi porcban berepedések keletkeznek, amelyben légsáv (vákumjel) jöhet létre. A porc pusztulása miatt az ízfelszínek közelebb kerülnek egymáshoz, az ízületi rés egyenetlenül beszűkűl (gyulladás esetén a részzsűkület egyenletes). Az ízfelszínek széli részein csontos felrakódások (osteopythák) jelennek meg, amelyek az ízfelszíneket súlyosan eltorzíthatják (arthrosis et spondylosis deformans). A subchondralis csont szerkezete átépül, benne szabálytalan screlosis és kisebb-nagyobb subchondralis cysták jelennek meg.

Perifériás ízületek arthrosisa. A leírt degeneratív folyamat bármelyik perifériás ízületben létrejöhet. Az alsó végtag teherviselő nagyízületeiben ezek különösen súlyosak, jelentősek (coxarthrosis, gonarthrosis), mivel fájdalmas mozgáskorkátozottságot okoznak (1. ábra).

A felső végtag nagyízületeiben a degeneratív ízületi betegségek röntgenelváltozásai általában kevésbé kifejezettek. A kéz kisízületeinek arthrosisa rendszerint polyarthrosis részjelensége. A legkifejezettebb elváltozásokat a disztalis interfalaengalis ízületekben látjuk (Heberden-csomók). A láb ízületei közül az I. metatarsophalangealis ízületben látunk leggyakrabban súlyos arthrosist, hallux valgushoz társulva.

Az degeneratív folyamatok lelassítására és az azokból eredő fájdalom csökkentésére a regeneratív terápiás megoldásokat széles körben alkalmazzák. A Nature-ben megjelent prominens tanulmány kimutatta, hogy a PRP kezelés jelentős potenciállal bír az porcfelszín védelmében és csökkenti a térd oszteoartrózis tüneteit a kontroll csoporthoz képest (a publikációt ide kattintva érheti el).

Forrás: A radiológia alapfogalmai. Szerkesztette Horváth Ferenc, Medicina Könyvkiadó Rt, Budapest, 1999